1. |
Az elválasztás kora
03:50
|
|||
ezt senki sem kereste
de ismerni vélik a formát
szeparációs tolongásban
endokrin retinán át
hosszú íven repül
a teljesítménycikluson belül
a magányidő rovásán
szofisztikált lidércek
óvatos beszúrásával
érzem csak azt, hogy élek
minden mondat
értelmetlen
szótaghalmaz
ismételten
minden mondat
értelmetlen
szótaghalmaz
ismételten
obszesszív
kompulzív
kultusz hív
névtelen frekvencián
szerteszaladnak majd
egyetlen tégla-porszem
szétvetheti a zajt
obszesszív
kompulzív
tátongó
kultusz hív
|
||||
2. |
Csukott szemek
03:55
|
|||
megkopott díszletekről lepattanó
festék alól kikoppanó morzejel
álmomban is kísért, nem tudom miért
este már biztosan senki nem felel
csukott szemek, merre jártok
a büntetés mikor lesz elég
csukott szemek, merre jártok
másképpen vége volna rég
ismeretlen színű függönyök mögött
a szívemre ültetett kérdéstől sem
lesz elég sötét, hogy ne is zavarjon, ha
rájövök talán, hogy mi lett belőlem
a lényeg tényleg
most sem látszik
lejjebb hajtott
fejjel játszik
pontosan szorított sóhajok között
tükörre köpve sem találok választ
köszönet mindenért, megtanultam jól
üldözni fog a hála, mégse fáraszt
|
||||
3. |
Öntudatlan holdak
04:24
|
|||
a láthatáron kelnek
hétfelől érkeznek
elkísérnek talán reggelig
illő csendben járnak
legszélén a világnak
semmi más nem maradt meg nekik
egyformán táncol mind
azt hinnék, úgysem lesz vége
egyformán távol mind
végtelen plusz egy lépésre
az egyik tengert mozgat
a másik átváltoztat
egy talán megfagyaszt hajnalig
udvarán álmatlan
bárányokkal halkan
csillagoknak altatódalt tanít
mind hallgatnak
nincs kérdés
meddig tarthat
a tündöklés?
meddig bírom?
titkok mozgatják őket
de csak egyetlen szót várnak
fénylő sarlók vágják el
az égen tartó szálat
véget vetnének mindennek
nem számít mi az ára
felhőkön túlról dőlnek
a mélység párnájára
az egyik már betakarna
a másik többet akarna
háborút suttog egy harmadik
mindent kér, vagy semmit
nem várt még soha ennyit
szótlanul biztosan nem hagy itt
a legutolsó még csak vár
másabb minden másnál
lassú víz, messze visz csendesen
és túl sok már nem kell,
hogy levadásszon majd egyszer
túl a túl jól ismert véletlenen
|
||||
4. |
Cinkos
02:25
|
|||
bárcsak sose tudhatnám meg
hova tűnnek a rohanó fák
koppan csak a kicsavart léptük
az összefirkált ablakokon át
nincs, akit érdekelne, hiszen akkor
azt is látnák, mi ül itt éppen
senki nem néz fel a tenyeréből
a leeresztett bőrre az ülésen
álmokkal tömve feszült, míg
el nem jött az Idő érte
hogy mindet lekezelhesse
úgy, ahogyan még régen ígérte
és ahogyan szúrt, az sem fájt
azt mondta, máskor majd megbocsájt
és én is cinkos voltam
elfordultam csak csendben
minden sóhajt hallottam
vártam, hogy még engedjen
mert sose gondoltam volna, hogy
előkerülhetnek a végére
a szabadon szétszórt éles szavaim
alkalmasan az ellenőrzésre
és most a megállót várjuk
átadnám másnak a szerepem
érvényes jeggyel adom majd
hogy mást hívhasson a nevemen
|
||||
5. |
Kő alatt
04:16
|
|||
már kifelé tartok
abból az erdőből
amiben te még csak épp
most vesztél el
pont, ahogy engem is
valaha veszni hagytak
átkozol magadban, de
vissza-vissza nézel
az utat látod, de tovább
egyedül kell majd menned
soha többé nincs akadály
de ha másképp tervezted
az a perc váratlanul ér
amikor indulhatnál
suhogó lombok közepén
ha vadak lesnek majd rád
húzhatod az idődet csak
a feltételezésekkel
innen csak kifelé vezet út
nem tévedhetsz el
nincs olyan, aki feltart
és nem lesz, aki vár
mind az, akire számíthatsz
majd máshol jár
pár sort, míg elindulok
majd egy kő alatt hagyok
nem sok, mégse túl kevés
nincsen benne tévedés
bár még azt hiszed, bírod
többet most nem írhatok
másképp félreértenéd
elvinnének érte még
|
Streaming and Download help
If you like Watch My Dying, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp