mennék, de nincsen út kifelé
visszhangzik minden
üres a ház
lélek se jár hálni ide még
végül a gondnok talál rám
minden járatlan
lépcsőházat rám zártak
kell egy jó út
bár még messze elkerül
két összébbcsúszó fal közt
bíztam hogy van több
úgy látszik, mégis
csak én vagyok belül
azt mondja elvisz
ha akarom
/de/ gondoljam át
egyszer igazán
mert talán
mégiscsak az a jó
ha az ember
egyedül is kitalál
mert lehet, hogy
tudnék egy kiutat
megtalálhatnám még
mielőtt elvesztem végleg
amit mutat
pedig itt van
a szemem előtt
mert igazából
nem létezik ez a hely
csak az a kapu van
ami csak rám vár
és sohasem volt itt senki
csak az a kapu van
ami csak rám vár