ébren várom ki
míg a csörgés is álmodik
három perc múlva
lesz csak háromnegyed
elmúlik majd talán
úgy, mint néhány szabály
túl egyszerű
máshogy nem mehet
máshogy nem lehet
békésebb dobbanás
bárcsak több volna tán
számolnám tovább
de arra nincs elég,
hogy mindig így legyen
nézem
lábujjhegyen, csendben táncoló
lélegzetét
falnak forduló
háttal álmodó
foltosra fércelt
maskarák alól
néhány szótól
hogy várhatnék többet
míg fénylő márványon
eltörnek mind
csend persze nem marad
a hajnallal meghasad
és egyről egyre jár
ameddig engedem
meg sem fordul
amíg a számlap szilánkjain
élezné még
az elcsorbult perceket