százlábú sor végén
minden kis lépésnél
még egy zsibbadt perc kell
míg sóvá dermed
végre elértem az épp megfelelő
magasságot, csak rajtam állt,
(mint az igazán elszánt láb a billenő széken)
hogy hova is álljak be
mintha kívül is volna esélyem éppen
körbe-körbe járni mindörökre
a biztos helyeken a hátak mögött
a kaput meg ráhagyom az őrökre
a másik vége nem látszik
addig marad az előttem állók háta
mintha tábla volna
rávésve /mind/ a késve érkezők névsora
hátha magamba szállok, mire is várok
gondoljam át, mi tarthatott tovább vissza
vagy távol akármi mástól
a halogatás vagy az elhatározás
/Szóló: Satandor/
valami alapvető funkciójú
ügyvezető lépte koppan
egyre jobban ordítanék a csendért
a legnagyobb mappákba bújva
átolvasnék mindent újra
az összes neszre összerezzenve
úgy mint a többi vendég
úgy maradnak, arccal a falnak
a bizonytalanság kedvéért
szembesülve szemlesütve
játszani azt aki nem fél
...térden is csúsznék, ha kell
alkudnék, de rossz a hely
magzatpózban hajt el...